Tringa Blauburger 2009 Szeretek kísérletezni. Fajtával is, pincével is....

Talán már említettem, hogy ha számomra ismeretlen pincészetet próbálok ki, igyekszem az alapborukon át megismerni őket, ha az rendben van, akkor megyek feljebb. Kivételek persze vannak, örülök ha közösségi kóstolókon a teljes vertikumot végig tudom inni. Szóval szeretek kísérletezni, a Szondi utcai Borfalu bortéka meg remek terep a kísérletezéseimhez, mindig vannak új pincéktől új borok náluk, és nem restellik ajánlani ezeket. Így vettem a minap náluk a szekszárdi Tringa pince 2009-es Blauburgerét, két legyet ütve egy csapásra. Ez volt ugyanis az első borom Tringáktól, egyben az első Blauburger fajtaborom is. Már ha nem számolom azt a svájci pinot noirt, amit ők előszeretettel blauburgernek neveznek, nem értem miért. A fajta ugyanis osztrák nemesítésű,a kékfrankos és a portugieser házasításával jött létre, így nagy mélységeket nem vártam a bortól. 14-es alkohol, kései szüret, ezeket árulta el előzetesen a címke. Ehhez képest a bor nem tűnt robosztusnak, sőt, szívesen töltöttem újra a poharam. Fűszeres, meggyes illat, fűszeres, meggyes íz, fűszeres, meggyes lecsengés - erre vágytam, azt hiszem 1500 forint körüli áron kaptam ezt meg, erős öt pontért ez nem is rossz ár. A Tringa belépőbora tehát rendben volt, jöhetnek tőlük a komolyabbnak tűnő tételek is. Vagy komolyabb blauburgerek - ha ismernek ilyet, szóljanak majd.

vörös és fehér 2010.11.04.

Az eredeti cikket megtekintheti IDE kattintva!