A borvidék imponáló fejlõdést produkált az utóbbi években. Jelentõsen nõtt azoknak a pincészeteknek a száma, amelyek nemzetközi mércével mérve is versenyképes borokat palackoznak. A már régebb óta ismert borászatok többsége komoly beruházásokat eszközölt, megteremtve a még magasabb színvonalú mûködéshez szükséges technológiai hátteret, érlelõ- és tárolókapacitást. Bár a bor minõségét nem befolyásolja, de turisztikai, és nem utolsósorban városképi szempontból sem elhanyagolható, hogy számos helyen építészetileg is igényes borházak, feldolgozók épültek. Természetesen a szõlõterületek alakítása, fejlesztése is folyamatos.

A borvidék települései: Alsónána, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Medina, Mórágy, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Szentgál-Szőlőhegy, Várdomb, Zomba. Több mint 2100 hektár kékszőlő regisztrált területe, és alig 450 hektár fehérszőlő szerepel a nyilvántartásban.

A kékszőlők között kiemelkedik a Kékfrankos, mely szinte a teljes kékszőlő-területnek a harmada. Jelentős a Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Zweigelt, de a viszonylag kis területen termesztett Kadarka egyre nagyobb fontossággal bír. A fehérszőlők közül az olaszrizling, Chardonnay és Veltelini fajták a közkedveltek.

A borvidéken természetesen túlsúlyban vannak a kékszõlõk, melyek közül a legnagyobb területen termesztett fajták sorrendje az alábbiak szerint alakul: kékfrankos, zweigelt, merlot, cabernet sauvignon és franc. Érdekesség, hogy viszonylag kevés a kadarka, pedig az utóbbi idõben egyre szebb szekszárdi tételeket kóstolhattak az érdeklõdõk. Számos borász szerint a kadarka teremtette meg Szekszárd hírnevét, eszük ágában nincs megfeledkezni róla, sõt, a borok világában egy ideje éppen a kuriózumnak számító helyi fajták kerülnek elõtérbe. Bár szükségtelen, de ez utóbbi még egy érv a kadarka mellett.

Nem kérdés tehát, hogy a Szekszárdi borvidék elképzelhetetlen e fajta nélkül, ám néhányan bizonyos kételyeket is megfogalmaznak. Szerintük a nagy minõség ugyan benne van a kadarkában, de a szõlõmûvelés felõl közelítve nem is olyan könnyû azt kihozni belõle. A kadarka olyan, mint a pinot noir: minden szempontból megdolgoztatja a szõlészeket-borászokat, minden évben külön meccs eltalálni a szép savakat, a finom testet. Reméljük, a jövõben növekszik majd a kadarka mennyisége Szekszárdon. A fajta rajongótábora folyamatosan gyarapszik, egyre több borkedvelõ ráérez a kadarka lényegére. A merlot, a cabernet fajták, vagy éppen a jobb kékfrankosok szín-, és zamatintenzitását, töménységét aligha tudja produkálni. Nem is ez a „feladata”, az értõ borissza nem is ezt várja tõle, hanem éppen azt, ami a kadarka tanninszegénységébõl és savgazdagságából ered: a különleges savszerkezetet, a jó értelemben vett könnyedséget és jól ihatóságot, a fûszeres és gyümölcsös jelleget. Rengeteg érv szól tehát a kadarka mellett.

Valóban nagyon finom tud lenni, történelmi múltja, „magyarsága”, a magyarországi bortörténelemben játszott évszázados, kiemelkedõ szerepe alapján valóban nemzeti kincsünk, PRértéke is utánozhatatlan. A hagyományos magyar ételekhez (pörköltek, halászlé, paprikás ételek) keresve-kutatva sem találunk jobb borkísérõt, de jól illeszthetõ a kímélõ és modern nemzetközi gasztronómia számos fogásához is.

Forrás: szekszardborvidek.hu