4 pohár szekszárdi - kis merítés a Szüreti Napokból

Szeptemberben, még zömmel jó időben egymást érik a kisebb-nagyobb hazai boros események, fesztiválok. Sokszor a szervezők ezeket már nem is tudják kizárólag két napba sűríteni, hanem amolyan hosszú hétvége feelinget alakítanak ki azáltal, hogy péntektől, esetenként már csütörtöktől megnyitja kapuit egy-egy rendezvény. Nem volt ez másképp az általam szeptemberben meglátogatott két esemény kapcsán sem.

Némi gondolkodás és enyhe rábeszélés után adtam be a derekam, hogy az idén is impozáns környezetben, jó hangulatban megrendezett Budapest Borfesztivál után rögtön egy héttel a Szekszárdi Szüreti Napokra is kilátogassak. Ezen alkalommal nem volt olyan szerencsém, mint a Várban. A rendezvényre autóval érkeztem, így aztán a kóstolt borok száma – és legfőképpen mennyisége – limitálva volt.

A fesztivál legutóbbi, 3 évvel ezelőtti látogatásomhoz képest jó irányba változott. A közlekedő terek kissé tágasabbak lettek, ezáltal csökkentve a zsúfoltságot, ami egy szombati látogatás kapcsán eléggé fontos kérdés, valamint megnövelték az egyes gasztrosátrak előtti székek, asztalok számát. Mindkét változtatás úgy gondolom elengedhetetlen volt a fesztivál élhetőségét illetően.

A rendezvényen egyébként példás módon szinte az összes – ha nem az összes – szekszárdi és környékbeli borász, pincészet részt vett. Számomra mindig is értéket képviselt, ha a borász maga kínálja ilyenkor a borát. Sajnos sok helyen ez nem így van már, de talán Szekszárd e szempontból is üdítő kivétel.

Rövid kóstolási jegyzetemben a borok időrendi sorrendben következnek, melyből értelemszerűen a könnyed fehérek, a reduktív, közel azonos stílusú és minőségű rozék mennyiségi és időbeli korlát miatt most kimaradtak, maradtak hát a vörösök…

Tringa Borpince, Kékfrankos 2009: Már 8 éve reménykedünk – azt hiszem mindannyian -, hogy ismét egy ilyen fantasztikus évjáratunk legyen. A bor a hazai mezőnyt tekintve korosnak mondható, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Szép egyensúly, nagyítóval sem lehet belekötni. Nem farnehéz, nem alkoholos, mindene a helyén, a hordó szépen simul az összképbe. Remek kezdés, bár egyáltalán nem belövő tétel, akár ünnepnapokon is megállná helyét.

Szünder Dezső - 2017. október 10.

Az eredeti cikket megtekintheti bővebben a Palackbuké blogon IDE kattintva!